Pest megér egy estet

Pest megér egy estet

(Horváth Csilla vendégposztja)

 

[link: https://www.youtube.com/watch?v=xp_1H5e-Zag]

A Pest megér egy estet dal feldolgozása a szocializmust kissé nosztalgikusan és nagyon ironikusan bemutató kultikus Csinibaba c. filmből

 

Sentrooppa Santra blogja benyomásaim szerint lenyűgöző alapossággal, higgadtsággal és érdeklődéssel elemzi és foglalja össze a jelenlegi magyarországi közéletet, annak eseményeit. Ezért amikor március 25-én este, egy nagyon szürreális nap után, hazaértem a budapesti albérletre, úgy éreztem, hirtelen felindulásból szeretnék egy rövid beszámolót írni a legfrissebb élményeimről, és szeretném megkérni a lap szerzőjét, ha elfogadhatónak tartja, közölje le a blogban vendégposztként, mert ez az egyetlen közeg, amelyben szövegemet még értelmezni tudom.

 

A munkám során finnugor nyelvtudománnyal foglalkozom, így talán szokatlannak tűnik az a szabadidős program, amit kedd estére választottam magamnak: úgy döntöttem, elmegyek a NapKút kiadó gondozásában megjelent Utazás a túlsó világba Schmidt Éva nyomán című kötet bemutatójára.

 

Vagy első látásra talán mégsem olyan szokatlan a választás?

 

Schmidt Éva (1948-2002) magyar néprajzos és nyelvész volt, az obi-ugor népek nyelvét, kultúráját tanulmányozta. Szaktudása, széles körű ismeretei már hallgató korában legendássá tették. Az 1970-es években, még hallgatóként alakította ki első kapcsolatait obi-ugor adatközlőivel, munkatársaival, ekkor jutott el első alkalommal az idegenek elől akkoriban még elzárt Nyugat-Szibériába. 1990-től tragikus haláláig folyamatosan Nyugat-Szibériában élt, Belojarszkij városában archívumot hozott létre az általa, segítségével rögzített hanti adatközlők hangfelvételeiből, ezt az állomány gondozta, lejegyezte, kiadásra készítette elő. Halála után Schmidt Éva hagyatékát, végakaratának megfelelően, húsz évre zárolták, munkáinak publikus része a Schmidt Éva Könyvtárban jelenik meg, titkosított része digitalizálva várja a 2022-es év kutatóit.

 

Schmidt Éva emlékét azonban nem csak a tudományos társadalom őrzi, legendás történetének szövetét nem csak volt pályatársai és tanítványai szövögetik. Magáénak érzi őt egy közelebbről nehezen körülírható magyarországi spirituális szubkultúra is, melynek képviselőivel az utóbbi időben főképp Halmy György filmrendező Schmidt Éva halálának emléket állító filmklubjában lehetett találkozni. Halmy tizenegy filmben dolgozta fel a Schmidt Évával készült felvételeket, majd a sorozatot mai napon bemutatott könyvével zárta le.

 

És ez a könyvbemutató volt az, ami összezilálta bennem a rendszertelenségében is rendszerré forró kis magyar abszurd világnézetet. Hogy egy tudományos kutató hagyatékát, emlékét tudománnyal nehezen összefüggésbe hozható körök is ápolják, az Magyarországon nemcsak nem elképzelhetetlen, hanem tulajdonképpen pozitív jelenségként is értelmezhető. Hogy a magyar nyelv és/vagy a magyar nép eredetének kérdésköre olyan mértékben politizálódott át, vált identitásképző elemmé, potenciális konfliktusforrássá, sőt, hitté, hogy egy finnugrista alternatív körökbe látogatása már-már hírértékű esemény (vagy legalább sztori) lehet, megint csak igen árulkodó.

 

De hogy az underground spirituálisok egy magyar tudósról szóló emlékkönyvüket a Fészek klubban mutassák be, pontosan egy emelettel a legújabb Sas kabarét hirdető plakát fölött. Hogy a magyar tudósra munkatársain és a filmek rendezőjén kívül buddhista tanító, bábdramaturg és látó is emlékezni fog. Hogy az egyik meghívott vendég neve mellett titulusként azt fog állni: Paál Zoltán barátja, és hogy megemlékezésében többet fog beszélni a Paál Zoltán által közreadott Arvisuráról, mint Schmidt Éváról. Hogy – a magyar valóságról kialakult képemmel egyébként szöges ellentétet alkotva – a megemlékezést Göncz Árpád Halmy György munkásságát üdvözlő levelének felolvasásával nyitják meg. Hogy az este talán legemblematikusabb jele egy a bejárat mellé állított, hihetetlenül idős, kerekesszékes néni lesz, aki a kezében – a szintén eklektikus világnézetű – Juvan Sesztalov egyik folyóiratát tartja, mellette a dohányzóasztalon pedig egy legalább egy méter átmérőjű, nemzeti szalaggal átkötött óriási kenyér pihen.

 

Mindez nem borzasztó, nem kiábrándító, egyszerűen csak soha nem gondoltam volna, hogy ez is megtörténhet.

 

A könyvbemutatóról villamossal utaztam haza. Egy megállónál telefonáló, maximum harmincas lány lépett a hátam mögé, ha jól értettem, már hosszabb ideje folytatta a beszélgetést, amibe a közelség miatt esélyem sem volt nem belehallgatni. Az egy megállónyi idő alatt, amit együtt töltöttünk, a következő monológot hallgattam végig:

– Egyszerűen nem értem, hogy ezek mindenhol ott vannak… komolyan mondom, minden második ember… minden második ember az volt. [Itt kezdtem el kíváncsian gondolkodni, hogy vajon mi lehet az, meleg-e vagy cigány.] Nem, komolyan, tényleg minden második zsidó volt. Körülnéztem, előttem is zsidó, mögöttem is zsidó. Én már sok mindent láttam ebben a városban, de ilyet még… minden tele volt velük. Mint a sáskajárás, bementek minden boltba, láttad volna, a Zarában mennyi volt belőlük! Ha családonként nem hagytak ott két-háromszázezret, akkor… A magyarok leveszik, megnézik, visszateszik, másikat levesznek, megpróbálják, visszateszik… de ezek… honnan van ezeknek ennyi pénzük? Szülik?

 

Ahhoz, hogy a lánynak leszállás előtt – már csak a poén kedvéért is – salommal köszönjek, túl lassú voltam. Ahhoz pedig túl fáradt, hogy elmondjam neki: lehet ugyan, hogy nem függ össze az általa tapasztalt jelenséggel, de március 24-én és 25-én Budapesten tartotta gyűlését az Európai Rabbinikus Központ, elsősorban a feléledő magyarországi antiszemitizmussal szembeni tiltakozásképp.

 

Boldog idők, amikor az ember még minden botrányos, abszurd, ciki, vagy egyszerűen vicces közéleti hírt meg tudott osztani a barátaival Facebookon. Ma minden napra annyi jut belőle, hogy ha csak a saját élményeimet írnám is meg, telespammelném vele az ismerőseim falát. Már csak azzal tudom megőrizni saját magammal szemben a józanság látszatát, hogy igyekszem kiegyensúlyozottan és körültekintően tájékozódni. Holnap a Magyar Narancs könyvbemutatójára megyek.

 

[link: https://www.youtube.com/watch?v=h4wjQrV5A1c]

Az újság nevét is ihlető magyar narancs a Tanú című filmből.

Mainokset

Vastaa

Täytä tietosi alle tai klikkaa kuvaketta kirjautuaksesi sisään:

WordPress.com-logo

Olet kommentoimassa WordPress.com -tilin nimissä. Log Out / Muuta )

Twitter-kuva

Olet kommentoimassa Twitter -tilin nimissä. Log Out / Muuta )

Facebook-kuva

Olet kommentoimassa Facebook -tilin nimissä. Log Out / Muuta )

Google+ photo

Olet kommentoimassa Google+ -tilin nimissä. Log Out / Muuta )

Muodostetaan yhteyttä palveluun %s

%d bloggers like this: